Basic HTML Version
Különös és sok tekintetben kegyetlen kor, amit „középkornak” hívunk. Majdnem kereken ezer
évvel ezel!tt kezd!dött, és több száz éven át tartott. Hiedelmekkel, varázslatokkal teli világ volt,
mivel a tudomány még igencsak gyerekcip!ben járt. Akikr!l a középkori történetek szólnak,
azok szinte kizárólag nemesurak és úrhölgyek. Annak ellenére így van, hogy sokkal, de sokkal
többen voltak a szegénységben sínyl!d!k. Azok, akik szolgának születtek, és életük állandó ín-
ségben, elnyomatásban telt. Közülük ritkán kerültek ki lovagok. Királylányok pedig soha.
A lovagok ezüstösen csillogó páncélban, díszes paripákon pompá-
zó harcosok voltak. Fémb!l készült öltözetük önmagában is 30-40 ki-
lót nyomott – vagyis nehezebb volt, mint egy átlagos kiskamasz! Nem
is tudták egyedül felvenni. Beöltözésük komoly ceremóniának számí-
tott. Több ember segédkezett benne. A lovagok fegyverzete rendkívül
sokfajta szúró- és vágóeszközb!l állt. Mindig azt vették el! és vit-
ték magukkal, amire éppen szükségük lehetett. Hadakoztak
lándzsával, aztán kés!bb hajítódárdával, volt kétél" kardjuk,
csatabárdjuk, t!rük, fokosuk és buzogányuk.
Ha lovagokra gondolunk, általában a látványos haditor-
nák jutnak eszünkbe. Pedig ez csak mellékes er!fitogta-
tásnak számított. Valójában komoly er!t képvisel! har-
cosokként mentek nehéz, nagy teherbírású lovaik hátán
csatába. Minden városnak voltak saját lovagjai is, akiket
eltartottak, hogy aztán baj esetén megvédjék !ket.
Lovag csak nemesi származású férfiú lehetett. De ezt
a címet ki kellett érdemelni. A kisfiúkat 5-6 éves koruktól
képezték. El!ször apródok voltak, aztán fegyvernökök. Lo-
vaggá 20-22 éves korukban ütötték !ket. Ezzel felesküdtek a
„lovagi értékrendre” is – hogy tisztelik a n!ket, megvédik a gyen-
géket, és emberhez méltón bánnak a legy!zött ellenséggel. Nem vélet-
lenül mondjuk ma is arra, aki el!zékeny, udvarias és segít!kész, hogy
„lovagias”.
Királylányból akkoriban is nagyon kevés volt. Nemesi származású
úrhölgyb!l azonban annál több. Ezek a kisasszonyok írtak, olvas-
tak, lovagolni, s!t gyakran harcolni is megtanították !ket. Emellett
természetesen kiváló háziasszonnyá kellett válniuk: sz!ni, varrni,
fonni valamennyi ifjú nemeshölgynek muszáj volt. De tudniuk
kellett f!zni is, és érteniük kellett a gazdálkodáshoz. Az uradal-
mak irányítása a várúrn!k feladata volt.
Pompás ruhákban jártak, rengeteg ékszert viseltek, és se-
lyemcip!t hordtak a hölgyek akkoriban. A kor szépségideálja az
aranysz!kén aláomló, hosszú fürtöket hordó, karcsú, hófehér b!-
r" n! volt. Hajukat magasra polcolták, és ékszerekkel, virágokkal
díszítették. Sminket is használtak, krémjeik és pirosítóik elég ször-
ny" dolgokból (például birkaepéb!l és kutyazsírból) készültek. Így,
teljes díszben fogadták a h!s lovagok rajongását a hölgyek. A lovago-
két, akik életüket és vérüket áldozták értük, ha kellett.
királylányok kora
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép királylány, akit elrabolt a gonosz sár-
kány. Ám nem sokáig kellett búslakodnia, mert odavágtatott egy vitéz lovagi páncél-
ba öltöztetett lován, és megmentette. Ugye, sok hasonló mesét hallottál már? Képzeld
csak el, réges-régen tényleg volt olyan id!szak, amikor a lovagok és királylányok körül
forgott a világ. Ha nem is egészen úgy, ahogy a mesékben…
28
29
S Z I V Á R V Á N Y
2 0 1 2 . m á j u s
Nem csak lányoknak!
Nem csak !úknak!