Basic HTML Version
Az arany balta és
A szegény favágó az erdőben dolgozott.
– Ideje megebédelnem – gondolta, s ezzel leült egy közeli farönkre, hogy pár falat kenyeret
egyen. Falatozás után a patak fölé hajolt, hogy szomját oltsa. Baltája kicsúszott az övéből, és a
mély vízbe esett.
– Jaj! Mit tegyek? Úszni nem tudok. Ez a folyó meg feneketlen. Hogy dolgozzak balta nélkül?!
Mitévő legyek? – jajveszékelt.
Eszébe jutott beteg édesanyja, aki otthon várja őt, s ettől még jobban elcsüggedt. Annyira el-
keseredett, hogy elsírta magát. Ekkor a víz bugyogni kezdett, és vakító fénnyel ragyogott. Egy
vízi szellem emelkedett fel a mélyből, és barátságos hangon kérdezte, hogy miért sír a favágó.
A megrémült ember elmondta a szellemnek, mi történt.
– Szegény favágó! Mivel ilyen jó vagy és aggódsz az édesanyádért, megkeresem neked a baltát
– mondta, és azzal eltűnt a vízben.
Kisvártatva a szellem ismét megjelent, és egy csillogó arany baltát mutatott a favágónak.
– A tied-e ez a balta? – kérdezte.
– Oh, dehogy! Az enyém közönséges favágó balta; nem aranyból öntötték, nincs rajta semmi
csodálnivaló – válaszolta a favágó.
Rajzolta: Rippl Renáta
Szivárvány
6. oldal
j a n u á r
Hol volt, hol nem volt…