Basic HTML Version
az ezüst balta
A szellem ismét alámerült. Amint a víz buzogni kezdett, a szellem újra megjelent. Ezúttal
ezüst baltát tartott a kezében.
– Ez a baltád? – kérdezte.
A becsületes favágó megrázta a fejét, hogy ez sem az ő baltája. A szellem megint alámerült, és
kis idő múlva egy kopott, kicsorbult baltával jelent meg.
– Ez a te baltád, favágó? – kérdezte a jóságos szellem.
– Igen, uram. Az enyém. Szépen köszönöm és ígérem, szorgalmasan fogok dolgozni vele,
hogy gondját viselhessem az édesanyámnak. A szellem rámosolygott a favágóra:
– Becsületes ember vagy. Jutalmul neked adom az arany és az ezüst baltát is.
Kivette a másik két baltát is a tarisznyájából, és átadta a favágónak, aki remegő kezekkel nyúlt
értük. A szellem eltűnt, a favágó pedig hazaindult.
Másnap a favágó megmutatta az arany baltát és az ezüst baltát a társainak, és elmesélte nekik
a különös dolgokat, amelyek az előző napon estek meg vele.
Az egyik kapzsi favágó, miután végighallgatta a történetet, megkérdezte, merre van az a folyó,
és azonnal odasietett. Bedobta a szerszámát a vízbe, és rázendített a sírásra. A víz buzogni kez-
dett, majd pedig megjelent a vízi szellem.
– Miért sírsz ilyen keservesen?
– A baltám a vízbe esett. Balta nélkül pedig nem tudok dolgozni, és szegény beteg édesanyám-
mal együtt éhen halok.
A szellem szó nélkül a víz alá merült, és hamarosan egy csillogó arany baltával tért vissza.
– A tied ez a balta? – kérdezte.
A mohó favágó kinyújtotta a kezét, és örömtől ragyogó arccal mondta, hogy az övé.
– Hazudsz! Ez az ócska, kopott balta a tied! – mondta neki a szellem, majd kezében a favágó
baltájával eltűnt a szeme elől; és soha többé nem tért vissza.
A kapzsi favágónak odaveszett a baltája, s most már ok-
kal jajveszékelt: nélküle nem tudja megkeresni még a
napi betevő falatot sem.
népmese
Tanulság: Aki hazugsággal akar többet szerezni,
még azt is elveszti, amije van.
Szivárvány
7. oldal
j a n u á r
Hol volt, hol nem volt…